Bemutatkozás
Festőként nem azt szeretném megmondani, mit lásson a néző. Inkább arra vagyok kíváncsi, ő mit érez, amikor megáll egy alkotás előtt. Hiszem, hogy ugyanaz a festmény minden ember számára mást jelenthet, és éppen ettől válik igazán élővé.
Nem hiszem, hogy egy festménynek mindig válaszokat kell adnia.
Sokkal inkább szeretem, amikor kérdéseket tesz fel.
Számomra a festészet az érzelmek nyelve. Egy olyan eszköz, amellyel kapcsolatot teremthetek – önmagammal, a természettel és azokkal az emberekkel, akik találkoznak a képeimmel.
Alkotás közben mindig egy érzésből indulok ki. Egy hangulatból, egy emlékből vagy egy pillanatból, amelyet szeretnék megőrizni. A kép címe irányt mutat, de a történet sosem ér véget a vásznon. A néző a saját élményeivel teszi teljessé.
Hiszem, hogy a művészet akkor válik igazán értékessé, amikor részévé válik valakinek az életének. Amikor egy festmény nem csupán díszíti a falat, hanem emlékeket idéz fel, érzéseket ébreszt, vagy egyszerűen mosolyt csal valaki arcára egy nehéz nap végén.
